Alig fél éve jöttél Ausztráliába. Mi hozott ide?

Egy barátnőm egyik nap felhívott, hogy kiutazik a lányához Melbourne-be, mert hamarosan gyereke születik. Azt kérdezte, hogy nem csatlakoznék-e hozzá. Igent mondtam, ami lehet, hogy másnak meglepő lépés, de az én személyiségembe abszolút belefér: mindig nagyon spontán életet éltem. Arra gondoltam, úgyis új életet akarok kezdeni, miért ne tegyem ezt egy új helyen?

Mit remélsz az új élettől?

Azt, hogy megtalálom a számításaimat és sikerül a szakterületemen elhelyezkednem. Addig is az Encore Equestrian Centre-ben lovaglást tanítok gyerekeknek, és ez rettenetesen boldoggá tesz, mert lóimádó vagyok. Szeretnék sokat utazni az országon belül, azt hiszem, ha megtehetném, már holnap elutaznék a Nagy-Korallzátonyhoz - mert a pusztulása miatt sajnos erre már időben korlátozott lehetőség van. De Tasmániát is felfedezném, ha már kicsit enyhül az idő.

Nagy dolog a semmibe fejest ugrani, feladni az otthoni dolgokat...

A gyerekeim már felnőtt egyetemisták, rajtuk kívül nem hagytam otthon semmi jelentőset, amit itt ne találhatnék meg. Persze van, ami hiányzik, például az otthoni természeti környezet, különösen a Heves-Borsodi-dombság, ami a szülőföldem. De itt is azonnal otthonra leltem, ráadásul az itteni természet annyira unikális, mint kevés más helyen. Leginkább az erszényesek és a madarak nyűgöznek le. Személyes kedvencem az ausztrál szarka (magpie) fuvolázó hangja, ami engem a sárgarigóéra emlékeztet.

Mi volt a speciális szakterületed Magyarországon?

Több nemzeti parkban is dolgoztam, például a Duna-Ipoly, a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkban. Voltam ökológiai szakreferens, természetvédelmi projektmenedzser és Aggtelken még ranger is. Úgy, ahogy képzeled: lóháton jártam a vidéket. Jóval korábban pedig biológusként a rovarokkal foglalkoztam. 1991-ben volt szerencsém az Egyesült Államokban is dolgozni: a New York állambeli Ithaca-ban a Cornell Egyetemen töltöttem egy szemesztert és végeztem rovartani kutatást.

Bár még viszonylag kevés időt töltöttél itt, de szerinted mi a vonzó Ausztráliában?

A természeti adottságain kívül egyértelműen az emberek. Az, hogy végtelenül nyitottak, közvetlenek, ami - pláne egy nagyváros esetében - lenyűgöző. Mindennapos, hogy idegenek jönnek oda hozzám beszélgetni. Tetszik az is, hogy az egyes városrészek olyanok, mint egy-egy falu. Nagyon otthonos érzést ad, kiváltképp nekem, vidéki lánynak. Egy dolgot nem tudok megszokni, az a Myki Card. Fél év alatt sem sikerült a rendszert kiismernem, mondtam is a barátnőmnek, ha ez valaha sikerül, PhD-disszertációt fogok belőle írni.

Milyen írásokkal találkozhatnak tőled az olvasók?

A szenvedélyeimről fogok írni: természetvédelemről, lovakról, csillagászatról és az utazásaimról. De szeretnék személyesebb jellegű cikkekkel is jelentkezni, például szívesen írnék publicisztikákat. Talán az újrakezdésről, ha már lesz elegendő élmény-anyagom.

Artwork: LINES OF LOVELY LADIES

By Catherine Walker