Mi hozott Ausztráliába? Mennyire szenvedted meg a beilleszkedés?

A szerelem, 11 évvel ezelőtt. Ausztrál férjemet Budapesten ismertem meg és bár a szülei magyar származásúak, nem igazán kötődik Magyarországhoz, ezért én jöttem Ausztráliába. Emlékszem, hogy az elején mennyire nehéz volt, iszonyú elveszettnek éreztem magam a családom, barátaim és helyismeret nélkül. Még az angol is gondot okozott, pedig Magyarországon angol nyelvi környezetben dolgoztam évekig, de az ausztrál akcentussal nem tudtam sokáig megbarátkozni. Azt gondoltam, “na, a férjem lesz az egyedüli itt, akit megértek” - ő nagyon szép angolt beszél. A klasszikus megoldás szerint a nyelvi akadályok miatt én is visszanyúltam az anyaországba segítségért: az információkat magyar oldalakról szereztem be. Főleg, mikor jött az első baba: hiszen nyilván egy nyelvsuliban sem tanítják a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos szavakat.

Mi volt a legnehezebb a kezdeti időkben?

Talán az, hogy eléggé beszűkült akkor az életterem, ami persze furcsa kijelentés innen Sydney-ből. Northern Beaches negyedben lakunk, aminek ma már gyakorlatilag minden kövét ismerem, de akkor óriásinak tűnt és nehézséget jelentett eljutni bárhová. A vezetést is megszenvedtem, mert bár otthon több ezer kilométert tettem meg évente, a másik oldalon való közlekedést a vezetőülésből nehéz volt megszoknom. De az eltelt idő és a gyerek születése sokat segített, mert rákényszerített, hogy mobilisabb legyek. Ami még nehézség volt, az az anyagi függés érzése. Én mindig is egy önálló nő voltam, és nagyon szerencsés a karrieremben. Amikor ide kijöttem, az egzisztenciális függést helyre kellett tennem magamban. Nem mondom, hogy ez maradéktalanul sikerült, mert küzdök vele még néha most is, de azért jobban állok, mint tíz éve.

Mesélnél arról, hogy hol dolgoztál?

A győri Széchenyi István Egyetemen végeztem településmérnöki szakon. Már az első munkám nagyon pörgős - és ennek megfelelően nagyon stresszes - volt: egy szegedi cég budapesti irodanyitását kellett menedzselnem. Már az első kivitelezésen is én dolgoztam, de az összes adminisztráció és a kapcsolattartás is hozzám tartozott. Ügyvezető lettem hamar, ami nagyon nagy lépésnek számított - tekintve, hogy az első munkahelyem volt. Ezután az Architektonhoz igazoltam, majd kiutazásom előtti években egy ír cégnél dolgoztam, amit nagyon szerettem.

Milyen karrierlehetőségeid vannak Ausztráliában?

Nagyon nehéz, mert olyan szakma, mint településmérnök, nem létezik Ausztráliában, ez ugyanis itt több szakmából áll össze. A gyerekek miatt nem érte meg visszamenni dolgozni, mert az óvoda felemésztette volna a fizetésemet és fontos szempont is volt, hogy velük legyek. Fél éve kezdtem el egy building designer képzést, amiből még két évem van, ha kényelmes tempóban csinálom. Viszont a férjem is építész, így azért elég közel vagyok az ausztrál szakmához.

És közben volt egy kis kitérőd is: fagyimárkát dobtál piacra.

Igen, bár ez inkább hobbi volt. Otthon készítettem a fagyit és a férjemmel közösen terítettük. Nagyjából két éve hagytuk abba, mert már több energiát emésztett fel, mint amennyit nyertünk belőle. Amúgy földrajzilag is volt egy kis kitérő, mert tavaly a gyerekeket homeschoolingba tettük át és három és fél hónapot Európában töltöttünk. Ebből - két részletben - összesen másfelet Magyarországon, de voltunk Ausztriában, Németországban, Franciaországban és Olaszországban is. Mikor hazajöttem, tudtam, hogy választás előtt állok: vagy visszamegyek dolgozni - ami helyi képzettség és referencia nélkül szinte lehetetlen - vagy tanulok. Az utóbbit választottam.

Hiányzik otthonról valami a családodon és a barátokon kívül?

Nekem inkább Európa hiányzik, nyilván ezért is volt fontos a tavalyi utunk. Hiányzik a sokszínűsége, a sokféle nyelv és a kultúra. Hiányzik az az érzés, amit egy európai országban töltött hosszú-hétvége is megadhat és az, hogy erre lehetőség van a viszonylag kis távolságok miatt. Furcsa, hogy az európai országok különbözőségét csak ott érezni. Itt Ausztráliában mi, európaiak, egy család vagyunk, mert van valami közös bennünk.

De szeretek itt élni, mert egy szabad és nyugalmasabb életet biztosít. És anyaként fontos, hogy az oktatás- és az egészségügy is biztosabb lábakon áll, mint otthon.

Tyúkokat is tartasz - próbálod megteremteni a hazai atmoszférát Sydney-ben is?

Igen, tyúkot vágok Northern Beaches-en. Bár budapesti vagyok, nagyszüleim a Békés megyei Vésztőn élnek, ami számomra az otthon. A szárnyas-tartást (voltak kacsáink és kakasaink is régen) teljesen laikusként kezdtem itt, a vésztői nagyim mutatta meg kérésemre, hogy kell levágni egy tyúkot.

Az építészeti témákon kívül tervezel másról is írni nekünk?

Említettem, hogy gasztrorajongó vagyok. Jó lenne írni például a gasztronómia történelméről. Nem receptekről, hanem az evolúciójáról. A másik az oktatás, azon belül a Waldorf-rendszer, mert a gyerekeim waldorfos iskolába járnak, így elég jól ismerem az előnyeit és a hátrányait.

Artworks: CHOOKS WITH RED ED. 1 OF 3

By Amanda Hunt