Ausztráliában hat hónapja vagy, de a térségben már jártál korábban. Mesélsz erről nekünk?

Új-Zélandon éltem 2015-től majdnem két évig, ahova két cimborámmal érkeztem. Szezonális munkákat végeztünk, például farmokon dolgoztunk, almát és szőlőt szedtünk, hosteleket takarítottunk. Mivel working holiday vízumunk volt, ezért csak három hónapot lehetett egyhuzamban dolgozni, így elég sok időnk volt elkölteni a megkeresett pénzt és utazni. A déli szigeten voltunk, ami tökéletes terep hátizsákos utazáshoz. Aztán hazamentem Magyarországra két évre, és idén év elején jöttem ki Sydney-be a barátnőmmel.

Geológus végzettséged van, de már otthon is leginkább ipari alpinistaként dolgoztál. Ennyire vonz a magasság? Sosem volt tériszonyod?

Tériszonyom nincs, de azért azt nem állíthatom, hogy a félelem sem létezik. Ez viszont szükséges, mert emiatt ellenőrzi az ember kétszer is a köteleket tartó csomókat, kötélvédőket. Az életünkbe kerülhet, ha hibázunk vagy túl vakmerőek vagyunk. Az ipari alpinizmust amúgy még egyetem alatt kezdtem el. Egy barlangász barátom hívott először, hogy dolgozzak vele, ő tanított meg a különböző kötél-technikákra. Az első munkám egy emeletes ház szigetelése volt, ami nagyjából úgy zajlott, hogy a jobbról és a balról mellettem dolgozó kollégákat próbáltam utánozni. Aztán idővel egyre több rutint szereztem. Az egyetem befejezése után egy évig dolgoztam geológusként, de az ipari alpinistákat már akkor jobban megfizették – ráadásul szerettem is a magasban lenni.

Mennyire telített otthon a munkaerőpiac ipari alpinistákkal?

Bár otthon nincsenek felhőkarcolók, azért van verseny: nagyjából háromezer olyan ipari alpinista dolgozik otthon, akinek van valamilyen alpin papírja. Egyre nagyobb igény van ránk, mert nemcsak az irodaházak ablakainak tisztítását, kicserelését vagy a szigetelést kell megoldani, hanem például fesztiválokon mi építjük fel a nagyobb színpadok magaslati elemeit – így például a Sziget Fesztiválon is – és olyan helyekre is minket hívnak, ahová a kosaras daruk nem férnek be.

Hogy kezdted itt a karrieredet?

Vicces, mert a Sydneyben, Ausztráliában is elfogadott alpin vizsgát szülővárosomban, Miskolcon csináltam, itt már csak pár egynapos “tanfolyamot” kellett elvégeznem, mielőtt elkezdhettem dolgozni. Nagyon könnyen találtam állást, nagyjából három hét alatt. Egy ipari alpinista Facebook-csoportban posztolt hirdetésre jelentkeztem. Pár hétig gyakornok voltam, ami annyit jelentett, hogy egyedül nem dolgozhattam, első napokban kb. minden mozdulatomat figyelték, aztán hamar megkaptam a teljes értékű csapattagnak számító technikusi pozit. Elég könnyen ment, de a barátnőm is hamar kapott állást, szóval szerencsések voltunk.

Azért, gondolom, más egy felhőkarcoló ablakát mosni, mint egy körúti irodaházét Budapesten.

Ezt bizony már az első alkalommal éreztem. Míg Budapesten a legmagasabb irodaház 60 méter magas, itt előfordul, hogy 200 méteres magasságban lógunk. Egy-egy ilyen ereszkedés fizikailag is sokkal jobban igénybe vesz, elég ha azt nézzük, hogy 30-40 kg csak a kötelek súlya, amikkel dolgozunk. De persze ennél alacsonyabban is van munka elég, szerencsére a cégnek sok megbízása van: például a Sydney-i Operaház – na, azt kívülről takarítani elég nagy élmény lenne.

Bár csak fél éve vagy itt, érzed otthonról valaminek a hiányát a családodon, barátaidon kívül?

Nemrég egy magyar ismerősöméknél voltunk, és végignéztem a könyvespolcán. Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire hiányoznak a magyar nyelvű könyveim és a kultúra. Ezenkívül nem nagyon tudok semmi mást említeni, jól érezzük itt magunkat. Nagyon tetszik például, hogy az otthonihoz képest mennyire nyugodtabb itt a tempó, nincs akkora stressz, nincs őrült rohanás a mindennapokban sem. Az is nagyon pozitív, hogy mindenki sportol, és tesz valamit az egészségéért.

Első cikkedben az alpinistaként szerzett tapasztalataidról fogsz írni. Van más téma is, amiben szeretnél publikálni?

Szeretek utazni, az új-zélandi utazásról a barátaimmal blogot is vezettünk, amiből például a Határátkelő blog rendszeresen szemlézett. A természettudományos témák mellett a Magyar Tükörnek is szívesen írnék utazásaimról, túráimról.

Artwork: MELBOURNE CITY CENTRE

By Rosa d'Argent