"Tételezzük fel, hogy az egyén egészséges, és egy – sok vonatkozásban – patológiás társadalomban él. Vajon mit tud tenni? Ha nagyon őszinte vagyok, azt gondolom, hogy nem sokat, ezeket a hatásokat érdemben ellensúlyozni nem tudja, mert gúzsba köti őt a társadalom patológiája.

Egy egészséges egyén úgy tud élni egy beteg társadalomban, hogy mindennap hússzor és százszor megtámadja valami a lelki egyensúlyát. Bosszúságot okoz neki, kiborítja, felháborítja, elkeseríti, félelmet kelt benne az, amit megél. De ha az a kérdés, hogy védheti-e önmagát a társadalom patológiájával szemben, akkor a válaszom az, hogy igen. Ennek a jelszavát már tulajdonképpen Voltaire megírta a Candide-ban. Műveljük kertjeinket!

Vagyis egy befelé fordulást javasol, azt, hogy az ember gondozza a kertjét, az otthonát, a személyes kapcsolatait szüleivel, gyerekeivel, rokonaival, barátaival és munkatársaival. Ezt a szűkebb világot talán meg tudja valamennyire óvni a társadalom patológiájától – vagy ha nem is tudja megóvni, akkor úgy tud élni, mint amikor az egri vitézek nappal kilyukasztották a várfalat, aztán éjjel betömték. Vagyis a nap folyamán szerzett sérüléseit este reparálja egy kis csenddel, egy kis magába nézéssel vagy meditációval. Folyamatosan védi és gyógyítgatja önmagát.

Ez a védelem nincs túlságosan messze az elzárkózástól, melynek szélsőséges formája az, amit úgy hívnak a művészek, hogy belső emigrációba vonulni. De ha nem is kell feltétlenül belső emigrációba vonulni, az nagyon fontos, hogy az ember megőrizze önmagát, és ne csináljon a társadalom bűneiből egyéni bűnöket. Vagyis nem szabad ezeket beengednie a magánszférájába, mert szélsőséges gyorsasággal rombolják szét és teszik tönkre az emberi kapcsolatait és a közérzetét is. A „my house is my castle” – az én házam az én váram – egy jó védőfunkció. Védem a magánéletemet a társadalompatológiától.

A másik lehetőség, hogy az emberek összekapaszkodhatnak, és alkothatnak kis közösségeket. Meggyőződésem, hogy az egészséges egyén csak úgy maradhat életben a társadalomban, ha vannak szövetségesei. Olyan emberek, akik ugyancsak meg akarják őrizni értékeiket, és fontos érzelmi kapcsolataikat nem engedik át prédaként se a pénzéhségnek, se a karrieréhségnek.

Az ilyen kis közösségek védik magukat és védik a körükbe tartozó egyént is a társadalompatológia hatásaitól."

(Popper Péter: Hogyan választunk magunknak sorsot?)

Kevés gondolat aktuálisabb most, ebben az egyre acsarkodóbb, vadabb és fenyegetőbb világban, mint a fentiek. Műveljük kertjeinket, a valóságosat és az érzelmieket is, kapaszkodjunk össze, legyünk egymás szövetségesei itt a 10 millió Fában, védjük egymást: váljunk erdővé!

Forrás: 10Millió Fa

Artwork: A Lifetime Sunshine - Corymbia Ficifolia Artwork by HSIN LIN