Mesélnél arról, hogy mikor és hogyan kerültél Ausztráliába?

Az én ausztráliai letelepedésem egy hihetetlen kalandnak volt köszönhető. Turistaként jöttem három hónapra 2005-ben a kontinensre. Sydney-ben laktam egy családi ismerős házaspárnál, akik - idősek lévén - nem tudták teljesíteni a magyar lány idegenvezetését a városban. Végül legidősebb unokájuk vállalta el, hogy megmutatja mindazt, amit látnia kell egy turistának. Valószínűleg nem volt nagyon megerőltető számára, mert három hét múlva megkérte a kezem, én pedig – még egy hét gondolkodás után - igent mondtam.

Már akkor világos volt, hogy ideköltözöl?

Igen. Én 2006 januárjában visszautaztam Budapestre, majd az akkor még vőlegényem utánam utazott kora tavasszal, hogy egy eljegyzési bulin osztozzanak az örömünkben mindazok, akik nem tudnak majd kijönni az esküvőnkre. A szertartást viszont már Sydney-ben tartottuk augusztusban. A családom és a barátaim kivételével nagy dolgokat nem kellett otthon hagynom. Igazságügyi ügyintézőként végeztem a főiskolán és a Magyar Vöröskersztnek, majd egy ügyvédi irodában dolgoztam. Ausztráliában 12 éve adminisztratív munkakörben dolgozom, bérszámfejtőként ugyanannál a cégnél.

Úgy hangzik, hogy megtaláltad a helyed.

Teljes mértékben. Igazából akár Sydney-ből utazom Budapestre, akár onnan vissza, úgy érzem, haza megyek. Nincs hiányérzetem. Persze a családom, a barátaim hiányoznak. Ja, és még a Túró Rudi, az bizony kár, hogy itt nincs.

Mit adott Ausztrália neked?

Rengeteg mindent, de leginkább nagyobb rálátást a világra. Én eléggé buborékban éltem, mielőtt turistaként kijöttem, aztán hirtelen Ausztráliában kinyílt előttem a világ.

Volt egy blogod is, amiben a beilleszkedésedről is írtál

Igen, tíz évig írtam, aztán abbahagytam. De ezt már Magyarországon elkezdtem, szóval nem kifejezetten az “új életem” terméke. Nagy része blog volt: írtam benne az ausztrál utamról, a házasságomról, de aztán olyan közéleti témákról is, mint például a drog vagy a hajléktalanság kérdése.

Akkor ezt várhatják tőled a Magyar Tükör olvasói is?

Mindenképpen filozofáló anyagokat olvashatnak majd tőlem. Olyan témákról, amiken gyakran gondolkozom, és nyilván mások is. Például az első cikkem a mobilkommunikáció ambivalens megítéléséről szól majd. Mert persze a mobiltelefon nagyon káros és elidegeníti az embereket, de például mi, itt élők, mit csinálnánk, ha nem lenne ennyi lehetőségünk az otthoniakkal való kapcsolattartásra. De szeretnék majd helyi híreket, történéseket is feldolgozni magyar szemmel, hogy az olvasókkal együtt megértsük az ausztrál néplelket. Örülök a Magyar Tükörnek, mert bár néhány magyar piknikre eljárok, és sok Facebook csoport tagja is vagyok, nincs aktív magyar közösségi életem.

Artwork: MORNINGS AT MANLY 3

By Bo Godiva