Egy kiküldetés révén kerültél Ausztráliába. Mesélnél erről?

Igen, Angliában dolgoztam vasútmérnökként egy nagyvállalatnak, amely 2015-ben áthelyezett a földgömb másik oldalára. Egy évet töltöttem Melbourne-ben, és nagyon a szívembe zártam a várost, sok ismerőst, barátot is szereztem. 2016-ban hazamentem Budapestre, és nagyjából kilenc hónap után visszajöttem, de már egy másik cég színeiben.

Tapasztalt expat lévén jobban tűröd a távollétet Magyarországtól?

Igen, abszolút. Nekem a külföldön élés tényleg alapállapot. Persze a családon és a barátokon kívül egy csomó minden hiányzik, például a normális kaja, a pálinka és az is elég rossz, hogy sok otthon kapható élelmiszerhez nem férek hozzá. Viszont Ausztrália egészen más embert faragott belőlem, és annyi mindent adott már eddig is, hogy felsorolni is lehetetlen.

Például rákaptál a túrázásra…

Igen, ez a fajta vadon és elszigeteltség otthon nincsen. Persze kirándulni, túrázni Európában is elmentem, de azért itt egészen más ez a műfaj. 2015-ben vettem egy Honda motort és, amikor tehettem, útra keltem felfedezni az outbacket. Az egész országot bejártam egyedül, varázslatos helyeket láttam.

Nem rémisztő egyedül motorozni és kempingezni a világ legveszélyesebb állatainak földjén?

Nézd, ami az ausztrál állatvilágot illeti, soha semmilyen veszélyt nem jelentett számomra. Míg Hargitán például nem szívesen kempingeznék fegyver nélkül a medvék miatt, itt a legveszélyesebb állat a copperhead kígyó volt, amit eddig láttam. Ez nem azt jelenti, hogy pulzusszám emelő kalandokban még sosem volt itt részem, de szerencsére elég jó a stressztűrő-képességem. Ezenkívül megvannak a jól bejáratott biztonsági mechanizmusok is, és jól felkészülök az utakra. Ez nem klasszikus szervezést jelent, mert például, hogy hol alszom, vagy hogy egy-egy helyen meddig maradok, azt rugalmasan kezelem. De úgy nem indulok útnak, hogy ne legyen nálam öt napra való élelem, hat-hét napra víz és persze üzemanyag, egészségügyi doboz és sátor. Az is fontos, hogy mindig van B-tervem és, hogy valaki mindig tudja, hogy merre járok és mikor kell becsekkolni.

Dávid Zoltán

Hol jártál legutóbb nagyobb túrán?

Tasmániában, a South Coast Track-en. Ez arról szól, hogy egy kisrepülővel letesznek Tasmániában, a semmi közepén és 85 kilométer gyaloglás után ki kell evickélni a legközelebbi útra, ami Ausztrália legdélibb pontja. Nekem ez hat és fél nap alatt sikerült.

Ezekről az útjaidról fogsz írni a Magyar Tükörbe?

Feltétlenül. Nemcsak a kalandokról, hanem szeretnék sok hasznos utravalót adni azoknak, akik komolyabb outback-túrákra vállalkoznak. De nagyon szívesen írnék a munkámhoz és érdeklődésémhez kötődő más témákról is, például közlekedésről, városfejlesztésről is.

Artwork: BUSH WALK

By Thenne Yudaganawa