Otthonról jöttek ki a magok. Mindent túléltek. Anyám a temetés után úgy döntött, eladja a házat, visszaköltözik a fővárosba. Meg kellett szabadulni apám dolgaitól. Hetek óta tombolt a kánikula. A takarítás előtt megebédeltünk, a ház szellős teraszán. Anyám a kertet nézte, sóhajtott, majd így szólt: "Kezdjünk hozzá". Először a pincét ürítettük ki, ott porosodott az a doboz is, amiből a magok előkerültek. Piramis alakban összeragasztott gyufásskatulyából állt, minden sorban eggyel kevesebb. Apám csinálta az alkatrészeknek, mert néha összekalapált ezt-azt. Eszembe jutott az a nap, barkót visel, trapéz farmert. Én a szarvasbőr, kantáros rövidnadrágomban állok, tollal írja a kis dobozokra a diódák, ellenállások jeleit. A Rádióamatőrt lapozgatja, mutat benne valamit. Pakolás közben azokra is rátaláltam. A spárgával összekötött évfolyamokat finom penész lepte, a papír foszladozott ujjaim között. Ahogy zuhant a kupacba, a meggyengült kötél elszakadt, a lapok szerterepültek. Halvány por emelkedett fel, csillogott a magyar nyárban, lassan tűnt el a nehéz, virágillattal teli levegőben. Halomban állt könyv, régi akta, fürdőköpeny, használt fogkefe. Fel kéne gyújtani az egészet, olyan lenne, mint egy halotti máglya. Szálltak a nyárpelyhek, lassan beterítették a kertet. A gyufapiramishoz érve meghallottam valami csörög, magok kis tasakokban. Rajtuk felirat: "Piros marokkói chili", "Sárga olasz paradicsom", “Egyiptomi virág". Külföldi utak emlékei. Az utcán ócskás bukkant fel, platóján rozsdás konyhai eszközök, törött játékok. Hagytuk jöjjön, válogasson. A régi vasútmodelljeimet nézte. Éveken keresztül gyűjtöttük, építettünk hozzá terepasztalt, házi gyártású trafóval, ami a mozdonyokat hajtotta. A furgon elvitte mind.

Évekkel később a saját tárgyainkkal újra végigcsináltuk ezt az egészet. Már megvolt a repülőjegy. Tudtuk mindent képtelenség magunkkal vinni. A kazetták, naplók, fényképek mellé a kincsesdobozba bekerültek a magok is. A kicsomagolás után sokáig állt a polcon, nem volt rá idő. Forgalmas helyen dolgoztam akkoriban, mosogatógéppel, a konyha eldugott részén. A nyelv rosszul ment, társaságnak gyakran tévedtek be apró bogarak. Felszálltak a sima falra, órákon át lehetett őket figyelni. Lassan megismertem a környék élővilágát, legyek, pókok, darazsak. A hátsó ajtót sokat tartottuk nyitva, ott surrantak ki cigizni a szakácsok, itt érkeztek új barátaim. Az egyik szombaton a gőzfelhőn át egy lószúnyog jelent meg. A zöld húslegyekkel érkezett, jellegzetes imbolygó mozgással csapkodott a plafonon. Apám az, gondoltam, meglátogatott ebben az alakban. Beszédbe elegyedtünk.

Ki gondolta volna, így látjuk viszont egymást, ő szúnyog, én itt mosogatok Angliában. Repkedett egy darabig, megpihent a sarokban. Dolgoztam tovább, néha felpillantva rá. Evőeszközök, üstök, kávéspoharak hatalmas kupacokban. Még mindig ott figyelt a falon. Mondtam neki, annyira azért nem rossz. A gyerekek tanulják a nyelvet, nekik más lesz. A gőz szivárványként ragyogott a szárnyán, egy vízsugár mellette szántotta végig a fehér falat. A lábánál fogva, meg ne sérüljön, óvatosan kivittem a szabadba. Csak beleesne a mosogatóba, vagy a lila fénnyel égő csapdába repülne. Az udvaron elröppent ujjaim közül, mint a papír zörgött, ahogy a fák közé repült. A konyhában türelmetlenül vártak. Dupla műszak, hétvégi hajtás. A szúnyog a következő napokban többször visszatért. Hallgatott, én meséltem, tudod apukám, az szokott segíteni, ha valami szépre gondolok. Megesik, dél felé kell csak menni a konyhába, ketten vagyunk otthon, én és a feleségem. Gyerekek a suliban, tudod az is van, kettő. A függönyök behúzva, a nap átsüt a szöveten. A bőrünk egymáshoz ér, és a szemében meglátom azt a fényt, amitől megáll az idő. De annyira fáradt vagyok itt este, ez is kevés. Mintha egy dalt dünnyögnék, úgy beszéltem a szúnyoghoz. Énekelni szabad, azért nem szólnak.

Az egyik héten előszedtük a hetek alatt összegyűjtögetett tejfölös dobozokat. Megtöltöttem az erdőből hozott földdel. Délután kezdődött csak a munka a konyhán, ráértünk. Az összes magot elültettük. Régiek, ki tudja hány évesek. Idővel eltűnik a csírázóképesség, lehet egy se kel ki. Ment a fűtés, a radiátoron sorakozott egymás mellett több világrész. A gyerekeknek meghagytuk, óvatosan, ezek a nagypapa magjai. Meglátják milyen szép lesz, kidugja fejét a sok kicsi növény, a két sziklevél kitárt tenyerét emeli majd a nap felé. Párszor kiborították, szerették volna megnézni a bácsit, akit sose láttak. Végül kinőttek, sokat lehetett gondolni rájuk mosogatás közben. Az angol esőtől gyorsan fejlődtek, amikor kikerültek a kertbe, cserépben, a szelek idején be lehessen menekíteni mind. A kert is feléledt, mozgott minden élőlény. Akkor kellett volna gyanút fogni, de félálomban éltem, munka és otthon között ingázva.

Aznap nagy rendezvény volt a közeli irodaházban. A sok tányér szemmagasságban ingott, megannyi ferde torony. Tudtam, nem segít senki sem. A mosogató eldugult a sok húsdarabtól, könyékig kotorászva lehetett leereszteni a lassan örvénylő vizet. Az ételmaradékok színes csíkokat húztak maguk után. Zártunk, éjfél elmúlt. Csak az utcára kiérve éreztem, hogy szabad vagyok, de még a lakásban is kísértett az érzés, árnyak követnek minden mozdulatomat ellenőrizve. Ha eleget iszom biztos eltűnnek, dobogó szívvel mentem a növényeimhez. A kertet magas léckerítés határolta. A szél lengette a gyerekek hintáját, sütött a Hold. Valami szokatlanul csillogott, mozgott a föld. A növények szárai törött csontként lógtak a cserepekből. Néhány tőből lerágott paprika feküdt a földön, kinyílt virágaik a félhomályban szürkén tátogtak. Mindenhol meztelen csigák másztak. A kerti székre ülve néztem a lakmározást, a csendben jól hallhatóan ropogtak a levelek. Egy hegyes végű bot simult a kezembe. A környék aludt, a szomszédok ablakaiban se égett fény, a holdat néha eltakarták a felhők. Odaléptem az elsőhöz, a bot magasba lendült, lesújtott. A puha test megremegett az éles szerszám alatt, a belső szervek kibuggyantak, fortyogva, levet eresztve tekergőzött. Szabadulni próbált, de nem volt menekvés. A társai következtek, némi gyakorlat után egyetlen mozdulattal sikerült kettévágni őket. A még mozgókat kővel ütöttem agyon. Amikor elfogytak a növények körül, a félreeső helyeket néztem át. Végül a házas csigák kerültek sorra, a kerítés lécein halk roppanással törtek össze. A kert csatamező volt, hullák hevertek mindenhol. Az égen denevérek cikáztak apróbb rovarokra vadászva. Feltűnt a szúnyog, a paprikák fölött körözött. Fáradt voltam, nyitottam még egy sört. Öntöttem neki is, tudod mit?, jövőre veszek angol magokat.

Artwork: THE GRATER VIEW FROM HERE

By Elisha MCGUCKIN