Véletlenek sorának köszönhető, hogy itt vagy Ausztráliában

Igen, egyáltalán nem terveztem, hogy itt fogok élni. Két éve a Balatonon tartottam edzőtábort, amikor megismertem egy pasit, aki az ausztrál csapat edzőjeként a vitorlás világbajnokságra érkezett. Várta a szelet, ami nem jött - viszont jöttem én az életébe. Egy évig távkapcsolatban éltünk, majd tavaly június végén döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk az együttélést. Az egy év különélés alatt háromszor látogattam meg, így volt időm megismerni Brisbane-t. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy vajon jól döntök-e, jöttem.

Pedig komoly döntés feladni mindent és a világ túloldalára költözni

Ezt a döntés meghozatalakor nem éreztem. Igazából akkor esett le a tantusz, mikor felszámoltam az otthoni életemet: dobozoltam, eladtam a kocsimat, elbúcsúztam a tanítványaimtól. Akkor jó pár hetet végig bőgtem. Sirattam a régi életemet, amit időben addig elnyújtottam, amíg csak lehetett - még az utazásom előtti napon is edzést tartottam. És az a pillanat, amikor otthagytam a síró anyukámat a repülőtéren...az beégett a retinámba.

Pedig három hónap múlva hazamentél

Igen, de ezt nem tudtuk akkor. Mivel turista vízumom volt, három havonta sajnos el kellett hagynom az országot. Volt még otthon elintéznivalóm, ezért ez a pár hét Magyarországon nem is jött rosszul. Igazából így kétszer költöztem, praktikus is volt. Persze a reptéri jelenetet másodszorra is megismételtük a családommal.

Mesélnél arról, hogy otthon mivel foglalkoztál?

Két karrierbe is belekezdtem és ezeket sok évig párhuzamosan is tudtam művelni – nem mondanám, hogy könnyen ment. Versenyszerűen szinkronkorcsolyáztam 15 évig, majd 19-20 éves koromban egy jégrevü csapatához csatlakoztam, akikkel bejártuk a világot. Anyagilag aranyélet volt, de fizikálisan és mentálisan eléggé megviselt. Azt, hogy belecsöppentem a média világába, a korcsolyázásnak köszönhetem. A TV2 Sztárok a jégen című műsorában ugyanis a jegrevünk szerepelt, így kicsit beleláttam a műsorkészítés kulisszatitkaiba. Ekkor már kommunikációs főiskolára jártam, és mikor elvégeztem, jelentkeztem a TV2 Akadémiára, ahol televíziós újságíró szakon végeztem. Egy ideig gyakornoka voltam az Aktív és a Napló műsoroknak, majd már segédszerkesztőként a Mokkának és a Bajnokok Ligájának dolgoztam. Reggel 6 órától éjfélig a televízió stúdióban voltam, ami két év után teljesen kikészített. A Mokkában Kárász Robival dolgoztam, aki állást ajánlott a GAP Media nevű kommunikációs cégnél, ahol CSR-rel (Corporate Social Responsibility - vállalati társadalmi felelősségvállalás, a Szerk.) foglalkoztam. Ez már sokkal rugalmasabb életet biztosított, de a jég nagyon hiányzott.

Ekkor kezdtél el edzősködni?

Igen, de kezdetben csak hétvégenként, mert hétköznap az ügynökségnél dolgoztam. Aztán egy év után felmondtam, mert rájöttem, a sporttal való foglalkozást nem akarom abbahagyni. A Testnevelési Egyetemen elvégeztem a műkorcsolya edzői és a sportaerobik szakot. Viszont, ahogy lenni szokott, mikor a sporté lett a főszerep az életemben, akkor meg a média hiányzott. Szerencsére jött egy megkeresés az azóta már megszűnt, környezetvédelemmel foglalkozó Gardenista magazintól, melyet a Central Média gondozott, nekik dolgoztam egészen decemberig. Idén áprilistól pedig az NLC (Nők Lapja Cafe) külsős újságírója vagyok.

Gondolom, segített, hogy innen is tudsz újságírással foglalkozni

Nagyon, kihúzott egy érzelmi gödörből. Amikor kijöttem nem volt mit csinálnom. Dolgozni nem tudtam a vízumom miatt, barátaim nem voltak. A párom életét éltem, és ezt nem szabad - ezt minden hasonló helyzetben lévő olvasónak tanácsolnám. Nehéz, mert nincs saját bevételem, ami ismeretlen fogalom az életemben 19 éves koromtól fogva. Kamu-aktivitásokkal kötöttem le magam: felástam a kertet és újra ültettem növényekkel, lekapartam a párom egyik régi hajójáról a festéket és átfestettem. De ezek mind az önszabotázs részei voltak, ma már tudom. A saját életemmel kellett volna foglalkoznom, és saját szociális hálómat kiépítenem és nem elszigetelni magam. Az NLC segít, mert írni imádok, de azt mondanom sem kell, hogy anyagilag nem segít. És persze az izolációt sem oldja meg.

Emlékszel a mélypontra?

Persze. Mikor leesett, hogy ez lesz az életem. Mikor tudatosult, hogy ez már nem nyaralás, látogatás. Miskolci lány vagyok, de 16 éves korom óta Budapesten élek. Nyüzsgéshez szoktam, pörgős munkám volt, sosem tudtam a seggemen maradni. Mindig aktív életet éltem, rengeteg baráttal egy lehetőségeket adó városban. Ráadásul Európában. Itt döbbentem rá arra is, hogy mennyire hiányzik az európai kultúra. Szóval, amikor mindez tudatosult, akkor körbenéztem: a város főleg nyugdíjasok lakta külvárosi részén ülök, ahol délután 6 órakor sötétedik. Az alanyi jogaimtól is megfosztva éreztem magam: nem volt egy nyamvadt betegbiztosításom és a turista vízum miatt három havonta száműztek az országból. Borzasztó volt, az első hónapokban szó szerint magamra zártam az ajtót. És belül is megváltoztam: az önbizalmam csökkent, egy extrovertált nagyvárosi lányból egy magába forduló valaki lett, akinek köze sem volt a régi énjéhez.

Hogyan álltál fel ebből?

Az, hogy újra elkezdtem írni, mindenképp segített. És az is, hogy az angolom egyre jobb lett, és így egyre könnyebbé vált a nehezen érthető akcentust megértenem. Aztán az az idő is eljött, mikor megláttam ennek a társadalomnak a pozitívumait. Mert az igaz, hogy itt felszínesebbek általában az emberek, mint otthon, de nem veszik el egymás életterét, és ez nagyon tetszik. Nincs még gyerekünk, de olyan felszabadító érzés a kisgyermekes családokat nézni a parkokban vagy a tengerparton. Ahol a gyerekek a fejük tetejéig mocskosak, élvezik a gyerek létüket és nem rohan utánuk az anyukájuk azt kiabálva, hogy "gyere le!", "tedd le!", "hagyd abba!". A jó életszínvonal sok mindenben megmutatkozik, például sokkal tervezhetőbb az élet, mint otthon, van egy erős biztonságérzet és tisztaság van.

Milyen cikkeket fogunk olvasni tőled?

Inkább a könnyedebb, életmóddal kapcsolatos témák lesznek túlsúlyban. Szeretnék sokat foglalkozni a sporttal, az egészséges élettel és a divattal. Az első cikkem a vízisport lehetőségekről fog szólni.

Artwork: AUSTRALIA

By Aylee Kim